Zajlik az élet mindenhol. Itt a tavasz, rengetegen próbálnak ilyenkor társat találni, hiszen biológiai óránk ilyenkor.... blablabla. Magyarul ilyenkor mindenki kanos és szukás, na. A kedvencem az, amikor az ilyen 17-18 éves született gyökér emberek próbálnak emberien kinézni (nem sok sikerrel) és nyomulni a lányokra, mert majdnem két évtizedesen rájönnek, hogy basszus azért van két különböző nem, hogy párosodjanak (höö?). Nem is részletezném azt, hogy 1 sikertelen próbálkozás után nem adják fel (ez még nem feltétlenül baj), de amikor már 20x küldöd el őket, nem válaszolsz a leveleikre már jó ideje, kinyomod a telefont, vagy nem veszed fel és még ennek ellenére is tovább próbálkoznak... Van bennük kitartás amit gondolom a CounerStrike vagy a WoW Lanpartyban való nyomatásakor szedtek fel magukra.
Szerencsére a barátom nem ilyen. Mármint pont annyi teret hagy nekem, hogy tudok élni, egyáltalán nem lóg a nyakamon, ahogy én se az övén, hiszen tiszteljük a másik által létrehozott személyes szférát. De azért az rosszul esik, amikor közli, hogy megvár, de aztán valahogy mégsem mert valami miatt nem. Mert ne várjon, de akkor ne mondja. Na mindegy.
Ma volt az iskolában egy biológia verseny. Én soha nem voltam az a tipikus 'kurva jól elmagyarázok mindent és faszául felkeltem az emberek érdeklődését csupán a beszédemmel' ember, és ez most is megmutatkozott. Előttünk lezajlott 3 előadás, 4-4 fős csapatok, mi is annyian voltunk, de valahogy a többiek mégis mérföldekkel jobb teljesítményt nyújtottak. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy a prezentációt én csináltam, az egyik tag szövegét én írtam a sajátomon kívül, és hogy beszéltem... Főleg az utóbbit nem kellett volna. Tudniillik és alapjáraton is gyorsan beszélek, és ha izgulok akkor rám jön a dadoghatnék, a sorok összefolynak és még azt is elfelejtem, hogy mi a téma, nemhogy azt, hogy éppen mit kéne mondjak. A témaköröm az E-vitamin volt, és valahogy ledaráltam a szöveget kb 30 másodpercben, míg a többiek percekig mélyedtek bele a legvelősebb részletekig. Ahogy végeztünk én leléptem, mert semmi kedvem nem volt még jobban égetni a fejem...
