Hát az úúúgy volt... szoktam mondani, amikor valami kínos helyzetből kell magam kimagyarázzam, és mit ne mondjak, ez mostanában elég sokszor fordul elő. Ilyen például, mikor elvittem a hétvégén apám hétvégi meccsre félretett sörét és a házibuliba menet megittam... Másnap pedig a kérdés: hova tűnt a sör? ööö. Volt sör? Nekem nem adtatok? Na, szép! Mindjárt 18 éves vagyok és még egy kibeszexuált sörrel se tudtok megkínálni... közben elszontyolodott fejet vágtam, így egyből eltereltem a gyanút, hogy ÉN ittam meg.
Na hát a házibuli. Örök élmény marad, az már egyszer biztos. Ha magatok elé képzeltek kb. 10-12 embert akik között úgy nagyon kitűnik egy igazi nyomorék gyerek, az a tipikus homo sapiens fajta, aki próbál jó fej lenni és jól kinézni, de sajnos egyik kategóriába se tartozik és már szó szerint sajnálod, mert hát mit tehet arról, hogy ilyen? Semmit! Így hát figyelmen kívül hagytuk, hogy milyen, beszélgettünk vele, eltűrtük ahogyan énekel és a kis gebe testéről vedli le a ruhákat táncolás közben (Chippendale show fílinggel), majd leszakítja a szekrényajtót... Na igen, az utóbbit mégse tudtuk figyelmen kívül hagyni, mivel az egy antik több mint 100 éves szerkény (volt), amit a ház tulajdonosa különlegesnek tartott. Fél óra szerelgetés után úgy döntöttünk, hogy majd másnap reggel kevésbé ittasan megszereljük, így elé toltunk egy kis puffot ami nem engedte kiesni a szerkény meggyengült részét. Hát a srác valahogy nem érezte utána a bulit, hiszen a szekrény előtt térdelt fél órán keresztül és majdnem sírva imádkozott, majd egyszer csak hirtelen elborult mint egy krumplis zsák. Hát jó, gondoltuk, ez eleget ivott, folytattuk a bulit, aztán hajnalban mi is lefeküdtünk aludni. Legalábbis szerettünk volna, de a drágalátos alkoholista szekrényzúzó barátocskánkra rájött a rókázhatnék, így hát kiosont a mellékhelységbe és elkezdett fulladozni. Közöltük, hogy kicsit segítsen rá az ujjával, aminek megtétele után 10 percen keresztül sugárban okádott. Nem tudjuk, hogy egy ilyen vékony emberből, hogy tud ennyi dolog kijönni, mindenesetre az egyik srác végigvideózta csórikám szenvedését. Ezután lefektettük aludni, mellétettünk egy vödröt, és mi is nyugovóra tértünk. Megint csak félálomban voltunk, amikor halljuk, hogy a srác megint adja ki magából a kiadhatót. Most mi imádkoztunk, hogy 'ugye megtalálta a vödröt?' hát persze, hogy nem... Mert miért találta volna meg? Inkább otthagytuk, és reggel közöltük vele, hogy takarítsa fel. Én pedig megfogadtam, hogy vele többet nem fogok bulizni!!!
