Tizenéves mindennapok

Zajlik az élet mindenhol. Itt a tavasz, rengetegen próbálnak ilyenkor társat találni, hiszen biológiai óránk ilyenkor.... blablabla. Magyarul ilyenkor mindenki kanos és szukás, na. A kedvencem az, amikor az ilyen 17-18 éves született gyökér emberek próbálnak emberien kinézni (nem sok sikerrel) és nyomulni a lányokra, mert majdnem két évtizedesen rájönnek, hogy basszus azért van két különböző nem, hogy párosodjanak (höö?). Nem is részletezném azt, hogy 1 sikertelen próbálkozás után nem adják fel (ez még nem feltétlenül baj), de amikor már 20x küldöd el őket, nem válaszolsz a leveleikre már jó ideje, kinyomod a telefont, vagy nem veszed fel és még ennek ellenére is tovább próbálkoznak... Van bennük kitartás amit gondolom a CounerStrike vagy a WoW Lanpartyban való nyomatásakor szedtek fel magukra. 

Szerencsére a barátom nem ilyen. Mármint pont annyi teret hagy nekem, hogy tudok élni, egyáltalán nem lóg a nyakamon, ahogy én se az övén, hiszen tiszteljük a másik által létrehozott személyes szférát. De azért az rosszul esik, amikor közli, hogy megvár, de aztán valahogy mégsem mert valami miatt nem. Mert ne várjon, de akkor ne mondja. Na mindegy. 

Ma volt az iskolában egy biológia verseny. Én soha nem voltam az a tipikus 'kurva jól elmagyarázok mindent és faszául felkeltem az emberek érdeklődését csupán a beszédemmel' ember, és ez most is megmutatkozott. Előttünk lezajlott 3 előadás, 4-4 fős csapatok, mi is annyian voltunk, de valahogy a többiek mégis mérföldekkel jobb teljesítményt nyújtottak. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy a prezentációt én csináltam, az egyik tag szövegét én írtam a sajátomon kívül, és hogy beszéltem... Főleg az utóbbit nem kellett volna. Tudniillik és alapjáraton is gyorsan beszélek, és ha izgulok akkor rám jön a dadoghatnék, a sorok összefolynak és még azt is elfelejtem, hogy mi a téma, nemhogy azt, hogy éppen mit kéne mondjak. A témaköröm az E-vitamin volt, és valahogy ledaráltam a szöveget kb 30 másodpercben, míg a többiek percekig mélyedtek bele a legvelősebb részletekig. Ahogy végeztünk én leléptem, mert semmi kedvem nem volt még jobban égetni a fejem...

Hát drágalátos barátnőm 

imádja a bulikat, így a 18. szülinapja sem maradhatott ünneplés nélkül. Sőt a szülei szervezték limuzinnal, 3 emeletes tortával, kibérelt clubban, stb.  Persze voltunk elég sokan, korlátlan piafogyasztás, tánc, csocsó, és pizza. Természetesen volt, aki nem bírta az alkoholt, és a wc-be vezetett az út. Na de nem mindegy, hogy miért... Mert erkölcsileg még elnézhető, hogy valaki ezért menjen a mellékhelységbe, hogy hányjon, de amikor egy pár férfi és egy pár női lábat látunk kikandikálni az egyik ajtó mögül, akkor már az emberek érdeklődése is elindult, hogy kik azok. Nem lepődtünk meg a válaszon, sőt... megérdemlik egymást. De a buli soha nem tökéletes ha nincs ott valaki, akit szívből utálsz, illetve ha nincs ott minimum 1 exed plusz a haverjaik. Hát ez a buli tökéletes volt. Persze az én szülinapi bulim 2 nap múlva lesz, és biztos, hogy nem ilyen lesz. Csak semmi felhajtás. Laza pár ismerőssel beülés valahova, és elröhögcsélés. Nem szeretnék még egyszer széttett lábakat látni. wháá..

 Nagyon sokszor szoktam elmélkedni dolgokon. Például, hogy  a körülöttem élők 80%-nak (látszólag) simán megy az élete, nincsenek problémái, ha valakivel együtt van, akkor nem szólnak bele az emberek, stb. De a legjobban azért irigyelem ezeket az embereket, mert nem olyan szerencsétlenek mint én. Tehát akinek sikerül összehozni a herpeszt, kötőhártya-gyulladást, izomlázat, és tödőgyuszit az valamit nagyon de nagyon tud. Na hát én még annál is jobban tudok, mert mindezek mellett romokban hever a magánéletem. Nem elég, hogy A pasi, akiért egy éve odavagyok le se szar (pedig elvileg nem is olyan rég összejöttünk), de ezek mellett még van egy srác aki oda és vissza van értem, és aranyos, jó fej, kedves, ergo 1-2 apróságról megfeledkezve tökéletes. Ezekhez az apró dolgokhoz tartozik, hogy szüleim ki nem állhatják őt és, hogy egyfolytában lila foltokat harap a combomra. Na hát ezek ellenére mégis az előbb említett srácot szeretem jobban. Biztos el tudjátok képzelni, hogy milyen az az igazi magas, kosaras, barna szem-barna haj, szálkás de izmos test, határozott és mindig van egy kiállása, tartja magát a véleményéhez és a mosolyától jobb kedvre derülsz. És nincs annál gázabb, amikor hullabetegen és fáradtan porrá égeted magad előtte... És ezek után még mindig ott van melletted. Tehát ültnk a mekdonáldszban és eszegettem a krumpliból, ami persze baromi sós, tehát dög szomjad lesz rá az ember. Elkezdtem inni, és valami hülye pohár miatt egy körülbelül 2 méteres távra sugárban köptem ki a kóla felét... egyenesen a srác kabátjára... Ezek után olyan hangon kezdtem röhögni, amin még én is meglepődtem, annyira übergáz volt. Próbálgattam menteni a helyzetet, hogy elmagyarázom a poént amin röhögtem ( természetesen ez volt a legrosszabb dolog amit tehettem, mivel ő mondta a poént, így nyilván értette, tehát a gusztustalan mellett még hülyének is mutattam magam), persze a srácnak már folytak a könnyei a nevetéstől. Közölte, hogy ez igazán nőies volt. Na azóta is ezt hallgatom. A nap minden órájában!!!

 Hát az úúúgy volt... szoktam mondani, amikor valami kínos helyzetből kell magam kimagyarázzam, és mit ne mondjak, ez mostanában elég sokszor fordul elő. Ilyen például, mikor elvittem a hétvégén apám hétvégi meccsre félretett sörét és a házibuliba menet megittam... Másnap pedig a kérdés: hova tűnt a sör? ööö. Volt sör? Nekem nem adtatok? Na, szép! Mindjárt 18 éves vagyok és még egy kibeszexuált sörrel se tudtok megkínálni... közben elszontyolodott fejet vágtam, így egyből eltereltem a gyanút, hogy ÉN ittam meg.

Na hát a házibuli. Örök élmény marad, az már egyszer biztos. Ha magatok elé képzeltek kb. 10-12 embert akik között úgy nagyon kitűnik egy igazi nyomorék gyerek, az a tipikus homo sapiens fajta, aki próbál jó fej lenni és jól kinézni, de sajnos egyik kategóriába se tartozik és már szó szerint sajnálod, mert hát mit tehet arról, hogy ilyen? Semmit! Így hát figyelmen kívül hagytuk, hogy milyen, beszélgettünk vele, eltűrtük ahogyan énekel és a kis gebe testéről vedli le a ruhákat táncolás közben (Chippendale show fílinggel), majd leszakítja a szekrényajtót... Na igen, az utóbbit mégse tudtuk figyelmen kívül hagyni, mivel az egy antik több mint 100 éves szerkény (volt), amit a ház tulajdonosa különlegesnek tartott. Fél óra szerelgetés után úgy döntöttünk, hogy majd másnap reggel kevésbé ittasan megszereljük, így elé toltunk egy kis puffot ami nem engedte kiesni a szerkény meggyengült részét. Hát a srác valahogy nem érezte utána a bulit, hiszen a szekrény előtt térdelt fél órán keresztül és majdnem sírva imádkozott, majd egyszer csak hirtelen elborult mint egy krumplis zsák. Hát jó, gondoltuk, ez eleget ivott, folytattuk a bulit, aztán hajnalban mi is lefeküdtünk aludni. Legalábbis szerettünk volna, de a drágalátos alkoholista szekrényzúzó barátocskánkra rájött a rókázhatnék, így hát kiosont a mellékhelységbe és elkezdett fulladozni. Közöltük, hogy kicsit segítsen rá az ujjával, aminek megtétele után 10 percen keresztül sugárban okádott. Nem tudjuk, hogy egy ilyen vékony emberből, hogy tud ennyi dolog kijönni, mindenesetre az egyik srác végigvideózta csórikám szenvedését. Ezután lefektettük aludni, mellétettünk egy vödröt, és mi is nyugovóra tértünk. Megint csak félálomban voltunk, amikor halljuk, hogy a srác megint adja ki magából a kiadhatót. Most mi imádkoztunk, hogy 'ugye megtalálta a vödröt?' hát persze, hogy nem... Mert miért találta volna meg? Inkább otthagytuk, és reggel közöltük vele, hogy takarítsa fel. Én pedig megfogadtam, hogy vele többet nem fogok bulizni!!!