Tizenéves mindennapok

 Nagyon sokszor szoktam elmélkedni dolgokon. Például, hogy  a körülöttem élők 80%-nak (látszólag) simán megy az élete, nincsenek problémái, ha valakivel együtt van, akkor nem szólnak bele az emberek, stb. De a legjobban azért irigyelem ezeket az embereket, mert nem olyan szerencsétlenek mint én. Tehát akinek sikerül összehozni a herpeszt, kötőhártya-gyulladást, izomlázat, és tödőgyuszit az valamit nagyon de nagyon tud. Na hát én még annál is jobban tudok, mert mindezek mellett romokban hever a magánéletem. Nem elég, hogy A pasi, akiért egy éve odavagyok le se szar (pedig elvileg nem is olyan rég összejöttünk), de ezek mellett még van egy srác aki oda és vissza van értem, és aranyos, jó fej, kedves, ergo 1-2 apróságról megfeledkezve tökéletes. Ezekhez az apró dolgokhoz tartozik, hogy szüleim ki nem állhatják őt és, hogy egyfolytában lila foltokat harap a combomra. Na hát ezek ellenére mégis az előbb említett srácot szeretem jobban. Biztos el tudjátok képzelni, hogy milyen az az igazi magas, kosaras, barna szem-barna haj, szálkás de izmos test, határozott és mindig van egy kiállása, tartja magát a véleményéhez és a mosolyától jobb kedvre derülsz. És nincs annál gázabb, amikor hullabetegen és fáradtan porrá égeted magad előtte... És ezek után még mindig ott van melletted. Tehát ültnk a mekdonáldszban és eszegettem a krumpliból, ami persze baromi sós, tehát dög szomjad lesz rá az ember. Elkezdtem inni, és valami hülye pohár miatt egy körülbelül 2 méteres távra sugárban köptem ki a kóla felét... egyenesen a srác kabátjára... Ezek után olyan hangon kezdtem röhögni, amin még én is meglepődtem, annyira übergáz volt. Próbálgattam menteni a helyzetet, hogy elmagyarázom a poént amin röhögtem ( természetesen ez volt a legrosszabb dolog amit tehettem, mivel ő mondta a poént, így nyilván értette, tehát a gusztustalan mellett még hülyének is mutattam magam), persze a srácnak már folytak a könnyei a nevetéstől. Közölte, hogy ez igazán nőies volt. Na azóta is ezt hallgatom. A nap minden órájában!!!